Sunday, July 13, 2014

Gyógyulás

Gyógyulás
A családon belüli erőszak nő és gyerek áldozatai számára a gyógyuláshoz nem elegendő az erőszakból való kilépés, történjen az akár válás, akár felnövés formájában. Az otthon megélt erőszak olyan sérüléseket okoz, amelyek túlmutatnak a testi sérüléseken, a pofonokon, a zúzódásokon, a bőrszíj okozta hurkákon, a töréseken, a megalázáson vagy az elveszített szüzességen.
A bántalmazott gyerekek és nők azt élik meg, hogy olyan ember bántja őket, aki szeretnek, és akiknek éppen az lenne az életükben a feladata, hogy szeresse, és minden rossztól megvédje őket. Ezt a hatalmas dilemmát ("Az bánt, aki szeret") egyedül nagyon nehéz feldolgozni. A gyógyulást különösen megnehezíti a családon belüli erőszakot övező hallgatás és eltussolás, ezért a gyógyulás alapfeltétele az erőszak megszűnése és a történtek őszinte, átélt kimondása. Erre sokszor csak egy nagyon jól működő felnőttkori barátság, párkapcsolat vagy pszichoterápiás kezelés teremt lehetőséget.
Gyakran felmerül az a kérdés, hogy miért nem javasoljuk, hogy az áldozat végre "elfelejtse a múltat" és "továbblépjen". Miért akarjuk, hogy "már behegedt sebeket szakítson fel". Tapasztalataink szerint a bántalmazás okozta lelki sebeket önmagában az idő nem gyógyítja be. Ezt leginkább az erőszaktúlélők számtalan testi és lelki tünete bizonyítja.
A bántalmazott felnőttek és gyerekek személyisége éveken át szisztematikusan rombolódik. Nem bíznak magukban, értéktelennek és szerethetetlennek tartják magukat. Míg a legtöbb testi seb idővel begyógyul, a lélekben megbúvó sérülések gyakran csak évek múlva kerülnek a felszínre. A gyerekkorában bántalmazott felnőtt nem mindig tudja, hogy mi miatt nem képes másokhoz hasonlóan boldog és kiegyensúlyozott életet élni. Gyakran depressziótól, állandó szomorúságtól, alacsony önértékeléstől, öngyilkossági gondolatoktól és kitölthetetlen magánytól szenved. További tünet lehet a gátolt vagy kényszeres szexualitás, a drog vagy gyógyszerfüggőség, a kényszeres veszélykeresés, a meg-nem-értettség érzése és a legkülönfélébb testi tünetek, a krónikus derékfájástól kezdve a migrénen át az emésztési problémákig.
Gyakran látjuk, hogy bár a felszínen látszólag minden rendben van, a túlélő jól teljesít, és talán sikeres életet él, ám a mélyben meghúzódó másság-érzés, magányosság és fájdalom élete minden területén kínozza. Ez a felszíni idill könnyen össze is omolhat. A bántalmazó szülő betegsége vagy halála, egy évforduló vagy más jelentéktelennek tűnő inger sokszor visszahozza a múltat, és rákényszeríti a túlélőt, hogy belenézzen egy olyan szakadékba, amit hosszú évek, esetleg évtizedek óta elkerült.
Az egykori erőszak okozta elfojtott fájdalommal és megaláztatással nagyon-nagyon nehéz szembesülni, főleg akkor, ha olyan ember tette, akit valaha szerettünk. Ezért nem is javasoljuk, hogy bárki egyedül próbálja feldolgozni az őt ért sérülést. Egy önsegítő csoport vagy képzett pszichológus nagyban megkönnyítheti ezt a munkát, és megoszthatja a túlélővel a múlt terhét. Tudnia kell azonban, hogy a fájdalmat nem a terapeuta vagy a segítő okozza - a terápiás közeg csak segít feldolgozni azt. Bármilyen fájdalmas is ez a folyamat, a feldolgozás fájdalma még mindig jobb, mint a kezeletlenség.

Semmiképpen nem ajánljuk azonban az olyan közelítéssel dolgozó pszichoterápiás kezelést, amelyben a szakember az egykori erőszak forrását az áldozat viselkedésében vagy vágyaiban próbálja feltárni. Amennyiben úgy érzi, pszichológusa, pszichiátere bármilyen formában Önt teszi az erőszak okozójává, azonnal szakítsa meg a kezelést. Terapeutájának tudnia kell, hogy az erőszak az elkövető felelőssége, nem pedig az áldozaté. Ön megérdemli, hogy olyan szakmai támogatást kapjon, amely nem elgyengíti, hanem megerősíti Önt.

No comments:

Post a Comment